Látogatók

Oldalainkat 21 vendég és 0 tag böngészi

Önismeret

„Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriási hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”

Szent Ágoston

 

Nonismeretagyon találóan adja vissza ez az idézet a mai valóságot. Pedig Szent Ágoston sem mostanában írta ezeket a szavakat és mennyire igazak még a jelenlegi életünkben is, azért ez elgondolkodtató…

Vajon hány ember tudja azt magáról, hogy ki is ő valójában?

Sokan legyintenek egyet: „…Ugyan már, nekem nincs szükségem asztrológiára, meg másra sem ahhoz, hogy megmondják, milyen ember vagyok én, tudom enélkül is. Ha azt megjósolják mikor nyerek a lottón, na az már valami…! ”

Így is meg lehet közelíteni a dolgokat, csak éppen megint kikerüli a saját sorsát, a saját önvalója igazi megismerését: miért is van szüksége a lottó ötösre…? Szóval, a pénz…, tehát az anyagiak. Na ilyenkor biztos, hogy a múltban gyökeredzik a probléma, amit még a mai napig nem sikerült megoldania, jobban mondva feloldania magában, és lehet, hogy már sok életen keresztül cipeli ezt a karmát. Ezért nem biztos, hogy a pénzmágiához kellene fordulni és az segítene a valódi okot megszüntetni! Azért azt nagyon egyszerű lenne elhinnünk, hogy pénz kell, és két varázsütésre milliomosok leszünk. A meggazdagodást belülről kell elindítanunk, és csakis kizárólag saját magunk tehetjük ezt meg. Aki csak úgy nyer, az mindig el is veszíti nagyon rövid időn belül, mert a megtartással van problémája. Éppen azért kapta most ezt a feladatot… Higgyék el nekem, hogy ez így működik !

A másik jó kis kibúvó: „…Én hiába ismerem már jól magam és rendben is vagyok, de a másikkal mindig baj van. Ő meggátol engem, hogy kiteljesedjek, hogy jól érezzem magam, ezért is nem találok igazi társat.”

Itt is arról van szó, hogy az illető szintén csak azt hiszi, hogy ő nagyon jól ismeri önmagát, és a környezetét okolja a boldogtalanságáért. Valójában még hosszú utat kell ahhoz bejárnia, hogy megértse, mi okozza az ő problémáját.

Vannak emberek akiknek ez sikerül különösebb segítség nélkül is, mert annyi mindenen mennek keresztül az életük során, annyi megpróbáltatás és akadály kerül elébük, hogy megvívják mindezek közben az önmaguk megismeréséért folytatott legnagyobb csatákat is. A saját bőrükön tapasztalják meg a különböző helyzetek által, hogy mire képesek, mit hoz ki belőlük a sorsuk. Milyenek voltak és miben kellett ahhoz változniuk, hogy jó irányba tudjanak tartani… Ha nem jó az irány, akkor azt is észreveszik az idő elmúltával, hogy hol rontották el… Mindeközben érlelődnek, ha akarják, ha nem… önismeretre tesznek szert, persze nem tudományosan – mint egy kommunikációs tréningen – hanem a Való Világban, az Élet nevű kiképző állomáson. Sokan már kezdik gyanítani: talán mindaz nem véletlen, ami történt velem, biztos ezt és ezt kellett most megtanulnom, azért volt ilyen az életem…

Önismeret nélkül hogyan is lehetne egyáltalán életben maradni…?

Sok-sok év és évtized telik így el egy ember életében, amire kialakul benne egy önkép saját magáról, ami már valamennyire stabilnak tűnik mindaddig, amíg ismét nem jön valami vagy valaki, ami fenekestül felforgatja az életét, és amit idáig biztosnak hitt, már az is a múlté lett…

Nagyon fontos megértenünk, hogy mindnyájan bonyolult és többszörösen összetett személyiségek vagyunk. Éppen ezért az teljesen normális, amikor úgy érezzük, hogy harcolnak bennünk a különböző Én-részeink. Ezek az energiák belőlünk fakadnak, és mindegyik szeretne megnyilvánulni, hol az észérvek győznek, néha pedig képtelenek vagyunk parancsolni a ránk zúduló érzelmeiknek… Időnként szinte megerőszakoljuk magunkat, mert annyira nehezen teszünk meg valamit, és az is előfordulhat, hogy egyszerűen nem értjük, miért reagáltunk hirtelen éppen úgy egy helyzetben. Egyszer az akaratunk szerint, máskor a szívünk szerint cselekszünk… De van, amikor a gyengeség kerekedik felül, és időnként erőből akarunk valamit megoldani…

Kedves Olvasó… igen, ezzel mi emberek így vagyunk !

Amikor elkezdtem tanulni az asztrológiát, először magamon „gyakoroltam”, és azok a megdöbbentő felismerések, amik jöttek napról napra, szóval ámulatba ejtő volt…

onismeretElőször megismerkedtem a saját személyiségem működésével, milyen energiák dominálnak bennem. Ezek az úgynevezett Én-állapotok, amiket egyértelműen ki lehet olvasni a személyre szabott horoszkóp ábránkból. Rögtön letisztult bennem, hogy mitől is vagyok én „olyan… amilyen”. Amikor kiderül számunkra, hogy melyik életterületen milyen jegykarakterünk szerint viselkedünk, akkor elkezdjük megélni az igazi önvalónkat. Mintegy visszaigazolást kapunk a horoszkópunk által az eddigi életünkre, és tudatosodik bennünk a saját egyéniségünk jellemvonásaiból adódó összes energia és történés…

Ez egy csodálatos, de felkavaró érzés!

Szó szerint megismerkedünk önmagunkkal… Az is megnyilvánul előttünk, amivel nem voltunk tisztában, mert tudatalatti életmotivációként működött bennünk, és óriási felismerések, felfedezések következnek az önmagunkhoz vezető úton.

Minél inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy milyen tulajdonságokat hoztam magammal az előző életeimből, annál jobban megértettem a jelenemet. Egyértelművé váltak a rám váró feladatok, és örömmel néztem a kihívásaim elébe, hiszen ezek adtak lehetőséget önmagam fejlődésére. A földi Élet nagyon jól ki van találva arra, hogy itt mindent meg tudjunk valósítani abból, amit valamikor megterveztünk saját magunk számára. Minden adott, van testünk, érzékelhetünk, érezhetünk, és a környezet úgyis hozza nekünk az éppen aktuális energiaszintünknek megfelelő „dolgunkat”. Ez kikerülhetetlen. De az nem mindegy, hogyan állunk hozzá !

Hatalmas segítség, ha igazából ismerjük a velünk született tulajdonságainkat és a ránk váró feladatainkat…

Szerintem az asztrológia éppen ebben mutat túl a pszichológián. Persze, egy krízishelyzetben nagyon sokat segít egy terápia, de a valódi okot soha nem ismerhetjük meg általa. Nem értjük meg, hogy miért történt…

Véleményem szerint az önismeret hiánya már nagyon súlyos következményeket von maga után, egyszerűen ezt már nem engedhetjük meg magunknak. Gondoljunk csak bele, aki nincs tisztában önmagával, sorra kapja a figyelmeztető jeleket. Nyilván leginkább azon a területen, ahol a legnagyobb a hiány benne, pl. elveszíti az állását, így kénytelen képezni magát, esetleg más területen próbálkozni, mert valószínűleg már régóta nem volt a helyén. Betegségek törnek rá, mert nem akarta észrevenni, hogy lelki szinten nincs rendben, el akarja ezt nyomni magában, és a teste jelzi… Vagy elhagyja a párja, mert már egy nem jól működő kapcsolatban élt, amit ő nem akart tudomásul venni, stb…

onismeretMinden, ami történik velünk, arra késztet minket, hogy nézzünk önmagunkba. De ez csak akkor lesz sikeres, ha az önismeretünk nem felszínes, homályos vagy esetleg torz képet ad vissza saját magunkról. Mert ez esetben a helyzet csak egyre romlani fog. Nehéz elfogadni a kritikát, amit kapunk időnként a környezetünktől, pedig lehet benne valami…

Minél inkább tisztában van egy ember saját maga testi-lelki-szellemi voltával, annak megfelelően tudja életét teljes értékűen megélni. Elfogadni, tisztelni és szeretni önmagát, mint az Univerzum egy életet sugárzó egyedi Individuumát…




Takács Gyöngyi
Asztrológus
2013. november 11.